2. fejezet- Vásárlás helyett..

Alice, csak nem adta fel.
-De oda ülsz és kész! -monda határozottan. Meg sem várta válaszom megfogta a csuklómat, és el kezdett ráncigálni az asztalukhoz.
-De Alice.. -próbáltam, de ő meg sem hallotta. Már ott is voltunk az asztalnál, és ő lenyomott egy székre.
-Öhmm.. Sziasztok.. Én Isabella Cullen vagyok, de csak Bella, és nem akarok zavarni, de Alice, szó szerint iderángatott. -mosolyogtam
-Nem zavarsz. -nevette Alice
-Hát lehet, hogy téged nem de mint látod, nem csak te ülsz az asztalnál. -mondtam feléfordulva, és akkor jöttem rá, hogy feledtem a nyakamon, a vámpír harapásnyomot. Gyorsan odakaptam a kezem, és végignéztem a társaságon. Mindenki megrökönyödve nézett rám, kikerekedett szemekkel.
-Átjössz hozzánk délután. -jelentette ki a szőke lány
-Ez most már ki van jelentve, ha jól sejtem. -sóhajtottam -Ha már azt láttátok, lássátok ezt is. -morogtam, és könyékig felhúztem a ruhámat, hogy megmutassam a csuklómon lévő, másik harapásnyomot. Mindenki csak tátogott.
-Nyugi, nektek elmondom, ti nem néztek majd őrültnek, mivel ti is vámpírok vagytok. -suttogtam nagyon halkan, mert tudtam meghallják.
-Huh.. Bella te nem eszel? -kiváncsiskodott a szőke srác
-Nem, ne szokásom.. De a neveteket, ha szabad tudnom.. -kezdtem de Alice pörgött
-Ő Edward, Jasper, Rosalie, Emett és én. -mosolygott Alice és minden névnél rámutatott valakire.
-Örvendek. -mosolyogtam, és mindenki visszamosolygott, még Rose is.

Rose visszamosolygása, nem csak engem lepett meg, minteki hitetlenkedve nézett rá.
Ebéd után, még elmentem a maradék 2 órámra, majd hazamentem, összekészültem, és vártam, hogy Alice megjöjjön.

3-ra meg is érkezett, és elindultunk a Cullen ház felé. Nem messze laktak tőlem, ők is az erdőben, ezért 5 perc alatt odaértünk. Mikor bementünk, 7 arany szempárral találtam szemben magam.
-Hallgatunk. -mondta Edward
-Oké.. Három éve történt. Abban az évben, minden apróságért nagyon dühös lettem. Most is egy kis apróság volt az egész. Port Angelesbe történt, ott laktam a nevelő szüleimmel. Dühös lettem a szüleimre, és kirohantam az utcákra. Éjfél táj volt az idő. Betévedtem egy üres, sötét sikátorba. Amikor megláttam, azt a vörös szemű fenevadat, tudtam, hogy futni kellene, de avval is tisztába voltam, hogy utolérne. Ezért közelebb mentem, nem is tudom mi késztetett rá. 13 éves voltam. A Nomád vámpírnak se kellett több rámurott. Beleharapott a nyakamba, majd a csuklómba, és nekivágott párszor valaminek, de már nem tudtam beazonosítani. Ekkor megjelent, egy vörös hajú, macska szerű vámpírnő, aranybaran szeme volt. Késöbb kiderült, hogy a neve Victoria. Letépte rólam, széttépte, elégedte, és odatérdel hozzám. Elmondta, hogy ő vámpír, és megkérdezte a nevem. Nem tudtam elmondani, égtem. Hirtelen, odahajolt, és elkezdte szívni a sebeim. Mint késöbb kiderül, kiszívta a mérget. De maradt a véremben, annyi, hogy közelebb állok a vámpírokhoz, és az emberekhez. Nem annyira mint a teljes vámpírok, de gyors vagyok, erős, jó a a szaglásom, és a hallásom. Van egy különleges erőm is.. Tudom uralni a 4 elemet. Miután, kikerültem az intenzívről, nyomoztam a vámpírok után, és találtam egy csomó dolgot. Aztán tavaj, meghaltak a szüleim, én meg egyedül maradtam.. -meséltem el a történetem.
-Bámulatos.. -motyogta a szőke férfi
-Szerintem nem.. -morogtam
-Ohh.. Sajnálom. Én Carlise vagyok, Ő meg a feleségem Esme- mosolygott
-Örvendek. Én Isabella Cullen vagyok, de szólítsanak, nyugottan Bellának. -mosolyogtam
-Minket meg tegezz kérlek. -mosolygott Esme
-Rendben. -mondtam -Rólam egyébként azt kell tudni, hogy én is csillogok a napfényben, emberi ételen kivűl vért is kell innom, de főleg vért mint ételt. Két hetente úgy 6 órát alszom, többre nincs szükségem.
-Akkor gyorsan tudsz futni, erős vagy, uralod a 4 elemet, kell neked vér és étel, és nem kell sokat aludnod? -kérdezte Carlise.
-Pontosan. -mosolyogtam
-Milyen a természeted? -kérdezte Edward
-Pattogok, és mindenkit fel tudok vidítani, egyfolytába mosolygok, optimista vagyok -vigyorogtam
-Akkor Alice emberére akadt. -mosolygott Carlise
-De evvel eggyüt, imádok poénkodni, és mindenért magamat hibáztatom. -mondtam -Mellesleg, szeretek tanulni, és mindenkit tudok szeretni, áttudom érezni mások érzéseit. -sóhajtottam
-Na, akkor mindenkinek megvan az embere benned. Én pattogós vagyok, a poénkodás Emett asztala, Edward, magát hibáztatja mindenért, a tudásszomj, Carlsie természete, míg Esme mindenkit szeret, Jasper szó szerint átérzi az érzéseket. -mosolygott Alice


Bocsi, hogy ez is rövid lett :/

1. fejezet- Az új diákok

Ma jönnek az új diákok. Mindenki róluk beszél. Kiváncsi vagyok, milyenek. Azt mondják, gyönörűek, és csodálatosak. Vajon kedvesek is? Ki tudja. Azt senki sem tudja, mi a vezeték nevük, nem értem mért, azt mindig tudni szokták. Főleg a pletykafészkek segítségével, Jassica, és Molly a csicsegő kismadár szerepét választották. Nekem Nikiék mondták, el, akik mellesleg ikertestvérek. Te jó isten! Már 7 óra elmúlt, és én még mindig az ágyban fekszek. -erre a gondolatra kipattantak a szemeim, és gyorsan öltözni kezdem. Egy barna hosszú újjú pólónál, és egy fekete kopottas farmernél döntöttem. Nem szerettem a figyelem középpontjába lenni Niki és Ashely annál inkább. Megint elmerengtem! -róttam meg magam és már fésültem is ki gubancos, derékig érő, göndör hajamat. Miután kész voltam, már rohantam is le a nappaliba. Nem reggeliztem, csak kirohantam az ajtón, be a garázsba és felpattantam a motoromra. Már száguldottam is a kis úton. Tíz perc alatt ott is voltam a sulinál, mivel minden a főúton volt összezsúfolva.
Gyorsan beparkoltam egy ezüstszínű VolvoC30-as mellé és rohantam is irodalomra. Irodalmon egyedül ültem. Vagyis eddig egyedül ültem. Most a padomban, egy hollófekete hajú alacsony lány ült.
-Szia. -mosolyogtam szélesen, amit ő is viszonzott
-Szia.
-Én Isabella Cullen vagyok. Te meg biztos, az egyik új diák vagy... -elakadtam, mert a nevét még nem mondta meg.
-Alice Cullen. Én is Cullen vagyok. -mosolygott, de a szemében fura fény csillant amit nem tudtam hova tenni.
-Szeretsz vásárolni? -kérdeztem
-Persze, agyon, ez nálam alapvető. Te? -kérdezte
-Én is szeretek. -vigyorogtam
-Délután eljössz velem? -nézett rám boci szemekkel
-Ezt nem kell így kérni Alice, ez alapvető. -mosolyogtam
-Akkoe hova mennyek érted? -csillant fel a szeme
-Az edő közepén lakom. Van egy földes út, a Forksi határ elött nem messze, és ott. Csak jössz egyenesen, és megtalálod. -mosolyogtam -3-kor jó?
-Persze, ott leszek. Ha mégsem felhívlak.. -mondta
Elmosolyodtam és leírtam a teleonszámomat egy papírra.
Tovább nem bezsélgethettünk, mert becsöngettek, és bejött a tanár. Mr. Wolf, nem tudott nekem újat tanítani, mivel én ezt az előző sulimba, még év elején tanultam. Nem is figyeltem. Mikor kicsöngettek, Alice megszólalt:
-Van kedved velem és a testvéreimmel ebédelni? -kérdezte
-Hát.. Nem is tudom, nem zavarnék? -kérdeztem
-Dehogy, azért hívtalak! -mosolygott
-Hát jó. -mondtam beleegyezően
-Milyen órád lesz? -kérdezte
-Matek- sóhajtottam
-Nekem rajz. Meg tudod mutatni hol van a terem? -kérdezte
-Örömmel. -mondtam és elvezettem a rajz terem felé.
Megköszönte, és elment. Összefutottam, Ashleyel és Nikivel.
-Sziasztok. -mosolyogtam, rájuk. Az ikreknek nagyon gonterhelt volt az arca.
-Bella mi.. -kezdte Niki
-elköltözünk. -folytatta Ashley
-Csak azért jöttünk suliba..
-Hogy tőled elköszönjünk.
-Hiányozni fogsz..
-Nagyon
-Sajnáljuk..
-Tényleg
-Remélem jól foglyátok érezni magatokat. -mosolyogtam szelíden
-Köszönjük. -motyogták és a nyakamba vetették magukat, mire felnevettem
-Nekünk mennünk kell. -sóhajtották, még egy utolsó búcsút intettek, és már el is tűntek. Elmentek. Nagyot sóhajtottam. Szomorú voltam, de elindultam matekre. Ezen az órán Ashleyel voltam, vagyis lettem volna, de most Ashley helyén egy bronzvörös hajú, nyúlánk fiú ült. Odamentem, és leültem mellé.
-Szia. -mondta
-Szia. -mosolyogtam -Én Isabella Cullen vagyok, ha jól sejtem te vagy Alicen kívűl az egyik új diák. -mondtam
-Igen, én Edward Cullen vagyok.
-Érdekes.. -motyogtam
-Mi? -kérdezett vissza
-Az, hogy én életem során még egy Cullenel sem találkoztam. -sóhajtottam
Elmosolyodott, és ő is sóhajtott eggyet. Megmerevedett. Arany íriszei, hirtelen feketévé váltak, és vadálati fény csillogott benne. Nem féltem tőle. Hirtelen jött a felismerés. Vámpír volt. Még régen találkoztam vámpírokkal. Ennek a találkozásnak nyomait, még mindig hordom a csuklómon, meg a nyakamon. Nem foglalkoztatott, nagyon, hogy mi ő csak segíteni akartam, mert tudtam neki most szörnyű érzés.
-Sajnálom. -motyogtam és annyira kihúzódtam amennyire lehet. Hirtelen rámkapta a fejét, de nem szentelt neki nagyobb figyelmet.

Amikor kicsöngettek, akkor felpattant, és már ott se volt. Nagyot sóhajtottam. Eldöntöttem, hogy nem ülök velük ebédnél, és kész. Ha vámpírok akkor lehet, hogy problémát jelenthetek nekik. Amúgy is csak Alice akarta. Majd vásárlás közben közlöm vele, hogy tudom, hogy vámpír.

A következő óráim csendben, és lassan teltek. Aztán jött az ebéd.. Amikor beléptem, csak egy üveg limonádét vettem, és leültem a hármunk asztalához, ahol már csak én helyezkedtem el. Üres tekintettel meredtem magam elé, mikor bekúszott a képbe egy dühös manó, Alice.
-Nem úgy volt, hogy hozzánk ülsz? -puffogott
-De, de úgy gondolom, hogy van egy probléma, amit majd a vásárláson megosztok veletek, és ne értsd majd férre, nem azért nem ülök oda amit te gondolsz, hanem miattatok.
-Remélem tisztában vagy vele, hogy ez érthetetlen volt számomra. -morogta az orra alatt, és furcsálhatta, hogy hallom, mivel felkapta a fejét válaszomra:
-Igen határozottan tisztában vagyok vele. -nevettem
-Hallottad? -rökönyödött meg
-Jó a fülem. -mosolyogtam

Bocsi, hogy rövid, de nem tudok mit csinálni, ennyi jött egyszerre :)

Történet alapja + rövid bemutatás

Sziasztok. Drágáim, olvasás közben kipattant egy töri a fejemből. Mivel ezen kívűl, most csak 1 blogot írok, remélhetőleg lesz időm. De mivel egyre nehezebb a suli, ezért a heti 1-2 frisst tudok megígérni minden héten (egy blogon fejenként) :) Történet:

Carlisenak, átváltozása után született egy testvére, akiről nem tudott, és családot alapított. A Cullen család Forlksba költözik, és találkoznak Carlise Cullen leszármazotjával, Isabella Cullenel. Már az elején furcsa, a közös vezetéknév, de aztán előkerülnek, a régi családi "erekjék" és minden kiderül. Bella, természete kissé hasonlít Alicére, pattogós, és vidám, szeret beszélni. Majd meglátjuk mi sül ki ebből..

Rövid bemutatás

Isabella Cullen vagyok. Nem rég töltöttem be a 16. születésnapomat. A szüleim egy éve haltak meg autóbelesetben. Örökbefogadott gyerek voltam, a szüleim eltüntek mikor megszülettem. A természetem, pattogó és vidám. Mindenkit fel tudok vidítani. A legjobb barátnőim, Asley és Niki.  Egy nagy házban lakom, az erdő közepén. Pénzhiányban nem szenvedek, az biztos. Ashleyen és Nikin kívűl senkit nem engedtem közel magamhoz. Most 3. vagyok a gimiben, mert "túlérett vagyok". Niki és Asley egy évvel alattam járnak. Forks a lakhlyem és azt érzem, sokáig ez is marad.