Bocsi...

Sziasztok itt Alicy!

Sajnálom, hogy nem volt friss, nekem kéne írnom de átruháztam Memire. Rose sajna most egy ideig nem lesz velünk de leírta részletesen a saját blogján. Nem tudom mikor lesz friss, de adjatok egy kis időt mert nem akarom Memit túl terhelni...Ha lesz egy szabad napunk együtt összeütjük a fejit. Rengeteg blogon kell frissítenem és mivel Rose egy kicsit összekeverte a dolgokat itt, muszáj kibogoznunk egy boldog fejit :) csak nektek akarunk jót! Nem sokára jelentkezünk.

Puszy Alicy

u.i. Remélem nem baj Memi, hogy többes számot használtam :D

6. fejezet - Alice akcióban!

Sziasztok!
Memi jelentkezik a kövi fejivel :P Remélem tetszeni fog várom a kommenteket a kövit valószínűleg Alicy hozza! Jó olvasást és hsz-okat pls :)
x.o.x.o.(L)(L)

6. fejezet

(Alice szemszöge)
Szerelmemmel éppen vadásztunk mikor hirtelen elhomályosult a látásom és képek sora villant fel előttem. Mindegyik ugyanaz volt csak más szereplőkkel.

„Felismertem a helyet ahol voltam. Ez a Cullen villa, ami teli-tele volt idegenekkel és ismerősökkel egyaránt, székekkel, a nappali közepén vörös szőnyeg árválkodott. Az egész terem csodás virágokkal és egyéb kelékekkel volt feldíszítve. Biztosra vettem, hogy mindez az én műven csak nem tudtam mégis milyen alkalomból. Hirtelen felcsendült… nászindulója és amint ez megtörtént rákanyarodtam a szőnyegre. Mikor felpillantottam megláttam egy kis boltívet, ami alatt Carlisle és Edward álltak. Ezek szerint a bátyám meg fog nősülni? De ki a mennyasszony? Meg akartam fordulni, hogy megnézzem, de egyszerűen nem tudtam csak leültem a nekem fenntartott helyre és vártam. Végre odaért a lány Edwardhoz, de nekem háttal állt így nem láttam az arcát. Iszonyatosan bosszantott ez a tény. A szertartás igazán szép volt csak tudnám, hogy ki áll bátyám mellett. Ekkor változott a kép, de a helyszín maradt csak éppen hatalmas buli volt, ami gondolom, hogy az esküvő utáni fogadás lehetett. Szememmel Edwardot kerestem, mert tudtam, hogy újdonsült felesége vele lesz. De mielőtt akár megláthattam volna Jasper kért fel táncolni, akit most legszívesebben melegebb éghajlatra küldenék. Ahogyan táncoltunk megakadt a szemem egy igen csak kusza hajú vámpíron, aki nem más volt, mint a bátyám. Azonnal elléptem kedvesemtől és felé vettem az irányt és ekkor végre megláttam a karjaiban lévő lányt, aki nem más volt, mint… Tanya.”

Hangosan ziháltam mikor véget ért a látomásom, de időm sem volt válaszolni szerelmem aggódó kérdéseire, mert ugyanez a jelenet játszódott le előttem csak Josh-Bella párossal. Ez még kétszer ismétlődött meg Bella-Edward és Tanya-Josh személyében. Mikor végre vége lett azonnal Jazz felé fordultam és csak annyit mondtam, hogy mennyünk haza majd mindent elmondok, ha eljön az ideje, de először ezen a jövőbeli képen változtatnom kell sürgősen. Amint hazafelé tartottunk már kezdett körvonalazódni bennem egy terv és amint elhatároztam magam meg is kaptam a megerősítést - miszerint ez egy zseniális ötlet – egy látomás formájában. Hatalmas mosollyal az arcomon léptem be, a házunkba és csak remélni mertem, hogy sikerül, amit kitaláltam. Kezdetét vette az első fázis. Boci szemeket elő hadművelet.
- Bella… - mentem oda barátnőm elé, aki a kanapén folytatott igen csak aktív nyálcserét a pasijával.
- Nincs kedved bepótolni a múltkor elmaradt vásárlást? – kérdeztem félve mire csak könnyedén felnevetett és felpattant Josh öléből.
- Alice ahhoz, hogy elmenjek veled vásárolni nem így rám nézned. – mondta miközben elindult, felfelé hogy átöltözzön. Ez könnyen ment. Jöhet a második fázis ez már nehezebb menet lesz. Fölmentem Edward szobájához bekopogtam, de mivel nem kaptam választ ezért egyszerűen csak benyitottam, ami nem volt a legjobb ötlet. Tanyával igazán belemelegedtek a „Hogyan szabadítsuk meg egymást a ruhájától minél hamarabb?” Című játékba. Ezt nem akartam végignézni, de Edward nélkül nem lehet sikeres a tervem ezért hangos torokköszörülésbe kezdtem. Mire voltak szívesek rendezni a ruháikat és végre rám figyelni.
- Tanya! – szólítottam meg azt a boszorkányt, aki nem hagyja, hogy a legjobb barátnőm boldog legyen. – Bellával vásárolni megyünk és Edward is jön. Nincs kedved velünk jönni? – mondj, nemet mondj nemet!
- Szívesen! – válaszolta mosolyogva én pedig próbáltam a fintoromat mosolyra formálni, hogy ne tűnjön fel neki.
- Nagyszerű! Kapjátok össze magatokat 2 perc múlva indulunk. – fordultam volna ki a szobából, de Edward utánam kiabált mintha amúgy nem hallanám meg.
- Várj! Mi az, hogy én is megyek? – Tanya örülne neki és kell valaki, aki cipekedik majd. – üzentem neki gondolatban. 2 perc múlva ugyancsak mindenki indulásra készen volt. Mikor megérkeztünk a plázába mindenki egytől-egyig felém fordult bár Bellának ez nehezére esett, mert már rohant volna be az első boltba, amit meglátott.
- Tanya te gyere, velem kérlek. Edward és Bella ti pedig mennyetek fel a 3.-ra ott vannak, a férfiruhák Bella majd segít válogatni. Na, nyomás ott a lift. – tereltem őket arra felé ugyanis mindannyian úgy bámultak rám mintha nem lennék komplett.
- Alice miért nem Tanya meg vele?
- Ez egyszerű. Egy meglepetés lesz neki. Kettő te jobban értesz a ruhákhoz. Téma lezárva mindenki mennyjen a dolgára. – erre aztán már elindultam. Akkor ideje megvalósítani a harmadik fázist.
- Tanya te menj be abba a fehérnemű boltba és válogass. Mindjárt megyek én is csak van még egy kis elintézni valóm. – szerencsére nem kérdezett semmit csak csinálta, amit mondtam. A pláza karbantartója ott állt már a lift mellett így hát odamentem hozzá.
- Akkor, ahogyan megbeszéltük. Legalább 2 órára tartsa őket odabent. – mondtam el neki még egyszer a telefonon is megbeszélt tervet – abban a 2 percben volt rá időm, amíg a többiek elkészülődtek – majd egy vaskos borítékot adtam a kezébe, ami tele volt pénzzel. Alig telt pár perc és hallottam, ahogyan megáll a lift pontosan a 2. és a 3. emelet között. Na, most már csak figyelnem kell a jövőjüket hátha látok valamit a liftben történtekről…


(Bella szemszöge)

Alice egész az óta furcsán viselkedik mióta hazajöttek a vadászatról, de még ez sem tudta kedvemet szegni, ha vásárlásról van szó. Bár kicsit alább fagyott a lendület mikor közölte velem, hogy ÉN segítsek Edwardnak ruhát választani. De aztán arra jutottam, hogy egy vásárlást csak kibírok vele kettesben vagy nem? Beszálltunk a liftbe majd miután megnyomta a 3-as gombot el is indult az. Már majdnem felértünk mikor egyszer csak elkezdett rázkódni az egész majd hirtelen megállt én ettől előre estem, de a várt becsapódást nem következett be helyette csak két hideg kart éreztem derekam köré fonódni. Felpillantottam és Edward gyönyörű szép aranybarna szemeivel találtam szembe magam. Fejünk olyan közel volt egymáshoz hogy arcomon éreztem leheletét. Ugyanabban a pillanatban mozdultunk egymás felé majd ajkai végre az enyémre találtak…

Még egy lökött csaj a klubban :)

Itt van még egy lökött csaj, Memi! Ő vele is ilyen szépen beszélni XD

5. fejezet- Zavaros szerelem

Na Alcy ez a bosszúm *ördögi kacaj* Mellesleg, drágáim, csak annyi hogy kérek 3 komit :)

- Bocsáss meg, sajnálom... - kezdett volna bocsánatot kérni, de amikor felnézett az arcunk túlságosan is közel volt egymáshoz

 

Bella szemszög:

Épp hoztam ki, Edward gardróbjából a ruhákat. Nem hiszem el, hogy képes így összegyűrve ledobni a ruháit. Ki sem láttam, a ruha kupac alól. Ebből az következett, hogy megbotlottam egy dobozba, és Edwardon landoltam.

-Bocsáss meg, sajnálom...-szabadkoztam, és megfordultam, de az arca alig 5 centire volt az enyémtől. Így voltunk percekig, az idő megszűnt létezni. Arra eszméltem, hogy ajkai, közelednek az én ajkaimhoz. Én nem ellenkezdtem. Pár másodperc múlva, ajkaink vad táncot jártak. A nyakára kulcsoltam a kezem, és beletúrtam bronzvörös hajába. Megszólalt a vészcsengő: NEM SZABAD! BÁRMENNYIRE IS JÓ, EZT MEGBÁNOM! -gondoltam, és elszakadtam az ajkaitól, felugrottam, és kiugrottam az ablakon, hogy kiszellősztessem a fejem.

Edward szemszög: 

 

Bámultam Bella távolodó alakját. Nem tudtam mi történt velem. Úgy éreztem nem helyes amit teszek, de mégis olyan volt, mint a fuldokló számára a levegő. De ő is visszacsókolt. Most biztos azt hiszi, hogy egyperverz disznó vagyok. Mért is érdekel ez engem? És mi ez az érzés a szívem helyén?

 

Bella szemszög:

 

Futottam az erdőben, és mindent elsöpörtem ami az utamba került. Törtem, zúztam, rúgdostam. Hirtelen, egy ismeretlen illatot sodort hozzám a szél. Azt megéreztem, hogy vámpír. Az illata vonzott. Elkezdtem futni az irányába. Nemsoká megláttam a vámpír férfit. Férfihez képest hosszú haja volt. Az arcát kis szakáll és bajusz díszítette. Fehér inget viselt, szeme aranybarna volt. Elakadt a lélegzetem. Bizsergető érzést éreztem a szívemnél. Nem volt olyan erős mint Edwardnal, de a gyomrom, ígyik bukfencezett eggyet.

-Szia, én Josh vagyok. -köszönt

-Bella. A nevem Bella Cullen. -mondtam

-Örvendek. Látom te nem vegetáriánus vagy. -mondta

-De, de most változtam át. Tegnap. -mondtam én.

-Áhh, értem, szóval újszülött vagy? -kérdezte, de ez inkább kijelentésnek hangzott.

-Ühümm.. -mondtam

Az nem lehet hogy belezúgtam ugye? A válasz: De, beleszerettem. Ahogy Edwardba is. Edwardba jobban, de ő nem hiszem hogy szeret. Csak egy botlás volt, semmi több.

Edward szemszög:

 

A szobámban ültem, mikor két kezet érezem a vállamon. Megfordultam, és Tanya Denalival találtam szemben magam.

-Úgy hiányoztál. -suttgta, és a nyakamba vetette magát, majd megcsókolt. Nem ellenkezdtem. Jó volt őt csókolni. Most életemben elősször, vonzalmat éreztem iránta. Nem olyan erőset  mint Bella iránt, de itt is kialakult valmi. Én is visszacsókoltam. Vadul csókolóztunk, mindketten belefeldkezdtünk egymás ittlétébe. Most az egyszer boldognak éreztem magam Tanyaval. Tompább, de ugyan olyan bizserkést éreztem a szívem helyén mint Bellánál.

Beleszerettem Tanyaba, és Bellába egyszerre? A válasz igen. Kit választanék? Egyértelmű Bellát, de most jól érzem magam.

Alice szemszög:

 

Kopogás nélkül rontottam be, a báttyám szomájába, azt hittem egyedül van, és nem figyeltem. Szólni akartam, hogy jött a Denali klán, hogy bemutasság az új családtagjukat Josht, csak most vadászik. De olyan kép tárult a szemem elé, amit jobb szerettem volna nem látni. Edward és Tanya vadul csókolóztak a szoba közepén. Megfordultam és becsaptam az ajtót, hogy tudják, valaki volt ott. Hirtelen látomásom volt. Bella és -valószínű Josh- egy fiú csókolóztak az erdő közepén. ÍGY SEMMI NEM JÓ! TANYANAK JOSHAL KÉNE LENNI, BELLÁNAK MEG EDWARDAL!

Josh szemszög:

 

Tetszik ez a lány. Tanya jobban tetszik, de Bella is megfogott.. Mellette jól érzem magam. Már vagy fél órája beszélgetünk. Hirtelen ötlettől vezérelve, lassan elkezdtem közeledni felé a számmal. Nem húzódott el, sőt közelebb jött. Vadul csókoltuk egymást, ki tudja mennyi ideig..

Bella szemszög:

 

Vadul csókoltuk egymást, mígnem le nem ment a nap. Elindultunk visszafelé.

Egyszer van gyerek nap, többet nem lesz napi két friss. Kövit Alicy  hozza, és meg fogok halni :p Mindenkit meghívok a temetésemre, még a gyilkost is

3 komi 

puszi: Rose

4. Canada

Sziasztok!

Most én Alicy jelentkezek a 4. fejivel. Hát szerintem rövid lett de ma ennyire futotta :) A következő fejit Rose hozza. Komikat!!! PLS

(Bella szemszöge)

Elég fura volt hangokat hallani a fejembe, és a hangokhoz néha még képek is társultak. Mindenkinek más hangulatú volt a gondolatata, mintha a személyiségét tükrözte volna. Carlisle nyugodt, Esme szeretettet teljes gondolatait szerettem hallgatni. Viszont annál kevésbé Emmett fantáziálását a feleségével töltött estéről. A hideg futkosott a hátamon. Jasper éppen azon gondolkozott, hogy mikor gyakoroljunk a képességével. Jah, igen elfelejtettem említeni, hogy már Jazz képessége is az enyém. Sokkal, de sokkal szörnyűbb mint Edwardé. Most is itt vagyok az erőbe, távol a sok érzéstől, ami már szinte megőrjít. Így megy minden nap, ami óta a Cullen családdal élek. Vagyis csak képletesen, mert a saját házamba lakom. De már nem sokáig, mert ma délután szavazzuk meg, hogy hova költözzünk. Van egy olyan érzésem, hogy Canada lesz a befutó, de ettől a gondolattól furcsa bizsergés járja át a testem. A látomásom képei akaratlanul is beférkőztek az agyamba. Ez lenne a jövőm? Edward oldalán? Én? De hát én nem érdemlek meg egy ilyen csodálatos ember vagyis vámpírt. Ez az egész helyzet olyan zavaros.

A szél felerősödött és felém sodorta a törpe vámpírlány szagát. Alice volt az akivel a legjobban kijöttem. Ha rövid fekete hajam lenné akkor akár az ikertestvére is lehetnék. Mosolyogva lépett ki a fenyőfák közül majd oda táncolt mellém és lehuppant a földre.

- Nem sokára Carlisle és családi gyűlést tartunk - mesélte csilingelő hangján. Abban a pillanatban a fák ágai közül kisütött a nap és a bőröm eszeveszett csillogásba kezdett, ahogy Alicé is. Szememet becsuktam és úgy élveztem a napsütés varázsát. Persze a kis energia bomba már szinte tűkön ült mellettem. Egy ördögien nagyszerű terv fogalmazódott meg a fejembe.

- Versenyezzünk - pattantam fel a helyemről és a Cullen ház felé vettem az irányt. Alice még utánam kiáltott valami olyasmit, hogy ezt még nagyon megbánom de csak nevettem rajta. Hamar oda értem a hatalmas villa küszöbére és kopogás nélkül nyitottam be, hiszen én már jól ismert család tag vagyok. A fiúk a Tv előtt néztek valami foci meccset néztek. Em tegnap direkt idegesített a gondolataival, ezért ma ideje volt vissza vágni.

- A Boston nyer 4:2- re - mondtam neki mosolyogva, mind ketten gyilkos pillantással fordult felém. Edward viszont csak jót kuncogott, és rám kacsintott. Ha dobogna a szívem most biztos kiugrana a helyéről.

- Köszi húgi, ezt gondolom Alicetől tanultad - mondta bosszúsan és durcásan vissza fordult a TV felé én pedig az újdonsült anyukám keresésére indultam.

Esme az étkezőben tisztította az asztal, ahol gondolom a gyűlést fogjuk tartani. Oda suhantam mellé majd egy cuppanós puszit nyomtam az arcára és én is a kezembe vettem egy rongyot. Egyszerre hallottam meg a Mercédesz és Alice lábai hangját. Két ajtócsapódás jelezte,hogy mindenki hazaérkezett. Carlisle boldogan köszöntött mindenkit majd egy csókkal üdvözölte feleségét. Olyan jó volt őket ilyen boldogan látni. Alig pár perc múlva mindenki a már mindenki az asztalnál ült. Én Edward és Alice mellett foglaltam helyett és magamon éreztem az előbbi perzselő pillantását.

- Gondolom, hogy tudjátok, hogy el kell hagynunk a várost hiszen Bellát bárki bármikor felismerheti - bólintottunk - Szerintetek hova költözzünk?

- Mit szólnátok ahhoz a Torontó melletti kisvároshoz Canadában? Utoljára 80-van éve jártunk ott szerintem tökéletesen megfelelne - vetette fel Alice, majd egy harmindkétfogas vigyorban részesített. Halát adok az égnek vámpír vagyok és nem tudok rákvörösre színeződni. Zavartan lehajtottam a fejem.

- Akkor szavazzunk. Esme? - fordult felénk Carlisle.

- Nekem megfelel.

- Emmet?

- Én benne vagyok - vigyorgott kajául Em.

- Rosalie? - a szőke szépség egy pillanatra felénk fordult majd vállat vont és tovább reszelgette a körmeit.

- Jasper?

- Természetesen igen.

- Alicet meg se kell kérdeznem - mosolygott rá halványan - Bella?

- Még úgyse jártam Amerika határain kívül - válaszoltam könnyedén. Tehát a megérzéseim még mindig jók.

- Edward?

- Igen.

- Akkor irány Canada - jelentette ki majd mindenki pakolni ment.

Edward szemszöge

A szobámat dobozok lepték el. Egyszerűen nem megy a pakolás. A cd-im mellé nem rakhatok könyveket mert a kemény fedésűek össze karcolhatják őket. A pakolásomból egy halk kopogás szakított ki.

- Szabad- kiállottam ki mire Bella aprócska feje jelent meg előttem. Valami furcsa boldog érzés kerített hatalmába amint megláttam. Alsó ajkába harapott, hogy visszatartsa a nevetését a szobám láttán. Ilyenkor olyan volt mint egy földre szállt angyal. Gyönyörű és tökéletes.

- Segítsek? - kérdezte még mindig kuncogva.

- Nem szép dolog másokat kinevetni - dorgáltam meg játékosan - de örülnék ha segítenél.

- Oké hol kezdjem?

- A gardróbból kihoznád azokat amik nagy kupacba vannak rakva?

- Férfiak - dünnyögte miközben elveszett a hatalmas szekrénybe. Istenem ilyen nőt nem lehet találni minden sarkon. Azok a gyönyörű immár arany barna szemek szinte magukba szippantanak amint meglátom Őt. Miközben a cd-imet pakolásztam össze meg is is jelent egy hatalmas ruha tömeg mögé rejtve arcát. Aztán hirtelen elbotlott az egyik dobozba és a ruha kupaccal együtt az ölembe kötött ki.

- Bocsáss meg, sajnálom... - kezdett volna bocsánatot kérni, de amikor felnézett az arcunk túlságosan is közel volt egymáshoz

Társíróm Alicy

sziasztok. Itt a társíró Alicy :) Hol én hol ő fog írni fejezeteket, viselkedjetek szépen :)

Új blog

Hali, ismét nem birok magammal :P Új blogot nyitottam, a címe Fényes Sötétség. Ami kicsit furán hangzik, de ez van. Azért ilyen cím, mert Bella valakinek sötétség, de valakinek meghozza a fényt az életébe. Kérlek nézzétek meg O.o

Blog

3. fejezet- Maria

Az éjszakát átbeszélgettük. Mivel nekem nem volt szükségem még alvásra, én is gond nélkül fentmaradhattam, és meghallgathattam. Három óra körül megszólaltam:
-Azt hiszem, én megyek. Még el akarok menni vadászni. Elég rég voltam. -mosolyogtam.
Mindenkitől elköszöntem, és elkezdtem szaladni. Két medve elfogyasztása után, indultam volna hazafelé, mikor egy hosszú feketehajú, vörös szemű vápír elállta az utam.
-Ki vagy te? -szűkitettem össze a szemem
-Milyen bátor ki ember vagy. -nevetett -Maria vagyok, és azért jöttem, hogy megigyalak.
-Csak rajta. -sziszegtem. Eldöntöttem, hogy meg fogom engedni neki. Elfordítottam a fejem, és arrébraktam a hajam, hogy beleharaphasson a nyakamba. Ő elvigyorodott, és éles metszőfogit a nyakamba vályta. Valamiért nem fájt, de teli tüdőből síkítottam, mert abban bíztam, hogy a Cullenék meghallják.Valószínű így történt, mert 1 percen belül, megjelent Jasper, és Edward majd a többiek, és közös erővel letépték rólam Mariát. Még láttam, hogy Maria bemenekül az erdőbe, és minden elsötétült.

Jasper szemszög:

Az iskolára készülődtünk, mikor hirtelen vérfagyasztó sikolyt hallottam. Azonnal felismertem Isabella Cullen sikolyát, ezért elkezdtem rohanni a sikoly irányába.  Bizonyára, a többiek is hallották, mert a nyomoba eredtek. Edward hamar beért mellém, és eggyüt futottunk. Bella, az átváltoztatóm, régi szerelmem, vagyis annak a kezében volt, aki csak az erőm miatt kihasznált. Metszőfogait, Bella nyakába vájta, és a vérét szívta. Én és Edward gondolkozás nélkül ott termettünk, és letéptük róla szegény Mariat. Alice, Carlise és Esme Bellához rohantak, míg Én, Rosalie, és Edward, Mariaval verekedtünk. De Marlia gyors volt, és eltűnt az erdőben. Azonnal mi is odarohantunk, Alicékhez, és vártuk, hogy Carlsie elmondja az állapotát.
-Az átváltozás elkezdődött. -sóhajtott Carlise. Mi is felsóhajtottunk, és én a karomba kaptam Bellát, majd elkezdtem vele száguldani a Cullen házhoz. Érdekes, mert meg se rándult, olyan volt mindta csak aludna.


/1 nap mulva, Carlise szemszög:


Még mindig, nem mozdul ez a lány, olyan mintha semmit nem érezne. Ez nagyon különös, és nem értem. Lehet, hogy nem is fáj neki? Végülis még olyan vámpírt nem láttam átváltozni, akiben voltak vámpír dolgog. Nemsoká kiderül.


Bella szemszög:


Fáj. Nagyon fáj, és égek. Ismerős az érzés, és a multkor a korház miatt fogtam vissza a sikoltásom, most meg csak megszokásból. Vámpír leszek. A Cullenek, tényleg meghallották a sikolyom, és megmentettek. De a vámpírrá válástól már nem. Hirtelen, elkezdett visszahúzódni a fájdalom, és már örültem, hogy vége, szívem őrült tempóban kezdett verni, és ha lehetséges még több fájdalmat éreztem. Hirtelen a fájdalom megszünt, mintha elvágták volna. Szemeim kipattantak. Felültem ,de a szobában egy lélek sem volt. Egy lila- fehér szobában feküdtem.  Volt egy fehér íróasztal, amin volt egy váza, és benne fehér rózsák. Lila szőnyeg volt, fehér kő, és a fal halványlila színben pompázott. Tetszett ez a szoba. Felálltam, és leszáguldottam a nappaliba. Mindenki ott volt, és a gondolataiba merült.
-Sziasztok. -mosolyogtam. Észrevettem, hogy sok mindent hallok, és a szaglásom is jobb mint az előtt. A látásról nem is beszélve.
Mindenki rámkapta a szemét és csak tátogni tudtak.
-Szellemet láttok? -tudakoltam
Carlise ocsúdott fel legelősször és megszólalt:
-Bella, még nem telt le a három nap, csak 1.
-És ez azért baj mert?? -kiváncsiskodtam
-Mert az átváltozás 3 napig tart. -motygta Jasper
Nagyot sóhajtottam, és kérdezés nélkül, leültem Alice mellé a kanapéra.
-Jasper mért nézel úgy rám, mintha a világ 8. csodája lennék? -tudakoltam vidáman
-Azért, mert még ilyen újszülöttet soha nem láttam. Nyugott vagy, és vidám
-Ühümm.. Határozottan.
Jasper sóhajtott, mert belátta, hogy nem fogok reagálni.
-És mikor mehetek emberek közé? Mikor lesz nem vörös a szemem? Mikor mehetek vásárolni? Haza mehetek, vagy itt kell maradnom? Most el kell költöznöm? -hadartam el egy szuszra.
-Majd meglátjuk, hogy reagálsz az emberek közelségére, kb 3-4 hónap, Erre is az 1. válasz vonatkozik, Te döntesz, Ha velünk maradsz mindannyian elköltözünk.
-De miattam nem.. -kezdtem de Alice közbevágott
-De miattad igen, mert mindenki megkedvelt, és családtag vagy, már a neved alapján is. -mosolygott mire én nagyot sóhajtottam.
Hirtelen bugrott egy kép, ahol Canadában vagyunk, nekem aranybarna szemem van, és Edwardal egymás kezét fogjuk. Sétálunk. Letérdel elém, és megkéri a kezem, mire én visítva ugrok a nyakába, és vagy 100x elondom neki, hogy igen, igen, igen. A kép megszakadt.
-Bella jól vagy? Már vagy 5 perce szólongatunk. -mondta Esme
-Nem tudom, láttam egy képet.. Canadáról.. meg.. -elharaptam a mondatot
Alice felugrott és elkezdett ugrálni, és ezt hajtogatta: "Bellának látomása volt"
Vajon mi történt-hallottam Edward hangját
-Én se tudom.. -fordultam Edwardhoz.
-Hallottad? -kerekedett ki a szeme.
-Mit? Megkérdezted, hogy vajon mi történt. Mi ebbe az érdekes?
-Bella, azt csak gondolatba mondtam.
"Bella gondolatolvasó" -hajtogatta tovább a csöpp kis manó.