Sziasztok!
Sziasztok!
Sziasztok. Végül én írtam a felyezetet. (Rose) Ezen kívűl hozta nektek egy új dizit. Az eddigiek közül, ez a leghosszabb fejli, több mint 3 oldalas. Remélem tetszik. Szeretetteljes üziket kérek. 3-AS KOMIHATÁR. :)
Sziasztok itt Alicy!
Sziasztok!
Memi jelentkezik a kövi fejivel :P Remélem tetszeni fog várom a kommenteket a kövit valószínűleg Alicy hozza! Jó olvasást és hsz-okat pls :)
x.o.x.o.(L)(L)
6. fejezet
(Alice szemszöge)
Szerelmemmel éppen vadásztunk mikor hirtelen elhomályosult a látásom és képek sora villant fel előttem. Mindegyik ugyanaz volt csak más szereplőkkel.
„Felismertem a helyet ahol voltam. Ez a Cullen villa, ami teli-tele volt idegenekkel és ismerősökkel egyaránt, székekkel, a nappali közepén vörös szőnyeg árválkodott. Az egész terem csodás virágokkal és egyéb kelékekkel volt feldíszítve. Biztosra vettem, hogy mindez az én műven csak nem tudtam mégis milyen alkalomból. Hirtelen felcsendült… nászindulója és amint ez megtörtént rákanyarodtam a szőnyegre. Mikor felpillantottam megláttam egy kis boltívet, ami alatt Carlisle és Edward álltak. Ezek szerint a bátyám meg fog nősülni? De ki a mennyasszony? Meg akartam fordulni, hogy megnézzem, de egyszerűen nem tudtam csak leültem a nekem fenntartott helyre és vártam. Végre odaért a lány Edwardhoz, de nekem háttal állt így nem láttam az arcát. Iszonyatosan bosszantott ez a tény. A szertartás igazán szép volt csak tudnám, hogy ki áll bátyám mellett. Ekkor változott a kép, de a helyszín maradt csak éppen hatalmas buli volt, ami gondolom, hogy az esküvő utáni fogadás lehetett. Szememmel Edwardot kerestem, mert tudtam, hogy újdonsült felesége vele lesz. De mielőtt akár megláthattam volna Jasper kért fel táncolni, akit most legszívesebben melegebb éghajlatra küldenék. Ahogyan táncoltunk megakadt a szemem egy igen csak kusza hajú vámpíron, aki nem más volt, mint a bátyám. Azonnal elléptem kedvesemtől és felé vettem az irányt és ekkor végre megláttam a karjaiban lévő lányt, aki nem más volt, mint… Tanya.”
Hangosan ziháltam mikor véget ért a látomásom, de időm sem volt válaszolni szerelmem aggódó kérdéseire, mert ugyanez a jelenet játszódott le előttem csak Josh-Bella párossal. Ez még kétszer ismétlődött meg Bella-Edward és Tanya-Josh személyében. Mikor végre vége lett azonnal Jazz felé fordultam és csak annyit mondtam, hogy mennyünk haza majd mindent elmondok, ha eljön az ideje, de először ezen a jövőbeli képen változtatnom kell sürgősen. Amint hazafelé tartottunk már kezdett körvonalazódni bennem egy terv és amint elhatároztam magam meg is kaptam a megerősítést - miszerint ez egy zseniális ötlet – egy látomás formájában. Hatalmas mosollyal az arcomon léptem be, a házunkba és csak remélni mertem, hogy sikerül, amit kitaláltam. Kezdetét vette az első fázis. Boci szemeket elő hadművelet.
- Bella… - mentem oda barátnőm elé, aki a kanapén folytatott igen csak aktív nyálcserét a pasijával.
- Nincs kedved bepótolni a múltkor elmaradt vásárlást? – kérdeztem félve mire csak könnyedén felnevetett és felpattant Josh öléből.
- Alice ahhoz, hogy elmenjek veled vásárolni nem így rám nézned. – mondta miközben elindult, felfelé hogy átöltözzön. Ez könnyen ment. Jöhet a második fázis ez már nehezebb menet lesz. Fölmentem Edward szobájához bekopogtam, de mivel nem kaptam választ ezért egyszerűen csak benyitottam, ami nem volt a legjobb ötlet. Tanyával igazán belemelegedtek a „Hogyan szabadítsuk meg egymást a ruhájától minél hamarabb?” Című játékba. Ezt nem akartam végignézni, de Edward nélkül nem lehet sikeres a tervem ezért hangos torokköszörülésbe kezdtem. Mire voltak szívesek rendezni a ruháikat és végre rám figyelni.
- Tanya! – szólítottam meg azt a boszorkányt, aki nem hagyja, hogy a legjobb barátnőm boldog legyen. – Bellával vásárolni megyünk és Edward is jön. Nincs kedved velünk jönni? – mondj, nemet mondj nemet!
- Szívesen! – válaszolta mosolyogva én pedig próbáltam a fintoromat mosolyra formálni, hogy ne tűnjön fel neki.
- Nagyszerű! Kapjátok össze magatokat 2 perc múlva indulunk. – fordultam volna ki a szobából, de Edward utánam kiabált mintha amúgy nem hallanám meg.
- Várj! Mi az, hogy én is megyek? – Tanya örülne neki és kell valaki, aki cipekedik majd. – üzentem neki gondolatban. 2 perc múlva ugyancsak mindenki indulásra készen volt. Mikor megérkeztünk a plázába mindenki egytől-egyig felém fordult bár Bellának ez nehezére esett, mert már rohant volna be az első boltba, amit meglátott.
- Tanya te gyere, velem kérlek. Edward és Bella ti pedig mennyetek fel a 3.-ra ott vannak, a férfiruhák Bella majd segít válogatni. Na, nyomás ott a lift. – tereltem őket arra felé ugyanis mindannyian úgy bámultak rám mintha nem lennék komplett.
- Alice miért nem Tanya meg vele?
- Ez egyszerű. Egy meglepetés lesz neki. Kettő te jobban értesz a ruhákhoz. Téma lezárva mindenki mennyjen a dolgára. – erre aztán már elindultam. Akkor ideje megvalósítani a harmadik fázist.
- Tanya te menj be abba a fehérnemű boltba és válogass. Mindjárt megyek én is csak van még egy kis elintézni valóm. – szerencsére nem kérdezett semmit csak csinálta, amit mondtam. A pláza karbantartója ott állt már a lift mellett így hát odamentem hozzá.
- Akkor, ahogyan megbeszéltük. Legalább 2 órára tartsa őket odabent. – mondtam el neki még egyszer a telefonon is megbeszélt tervet – abban a 2 percben volt rá időm, amíg a többiek elkészülődtek – majd egy vaskos borítékot adtam a kezébe, ami tele volt pénzzel. Alig telt pár perc és hallottam, ahogyan megáll a lift pontosan a 2. és a 3. emelet között. Na, most már csak figyelnem kell a jövőjüket hátha látok valamit a liftben történtekről…
(Bella szemszöge)
Alice egész az óta furcsán viselkedik mióta hazajöttek a vadászatról, de még ez sem tudta kedvemet szegni, ha vásárlásról van szó. Bár kicsit alább fagyott a lendület mikor közölte velem, hogy ÉN segítsek Edwardnak ruhát választani. De aztán arra jutottam, hogy egy vásárlást csak kibírok vele kettesben vagy nem? Beszálltunk a liftbe majd miután megnyomta a 3-as gombot el is indult az. Már majdnem felértünk mikor egyszer csak elkezdett rázkódni az egész majd hirtelen megállt én ettől előre estem, de a várt becsapódást nem következett be helyette csak két hideg kart éreztem derekam köré fonódni. Felpillantottam és Edward gyönyörű szép aranybarna szemeivel találtam szembe magam. Fejünk olyan közel volt egymáshoz hogy arcomon éreztem leheletét. Ugyanabban a pillanatban mozdultunk egymás felé majd ajkai végre az enyémre találtak…
Itt van még egy lökött csaj, Memi! Ő vele is ilyen szépen beszélni XD
Na Alcy ez a bosszúm *ördögi kacaj* Mellesleg, drágáim, csak annyi hogy kérek 3 komit :)
Bella szemszög:
Edward szemszög:sziasztok. Itt a társíró Alicy :) Hol én hol ő fog írni fejezeteket, viselkedjetek szépen :)
Hali, ismét nem birok magammal :P Új blogot nyitottam, a címe Fényes Sötétség. Ami kicsit furán hangzik, de ez van. Azért ilyen cím, mert Bella valakinek sötétség, de valakinek meghozza a fényt az életébe. Kérlek nézzétek meg O.o
Blog
Az éjszakát átbeszélgettük. Mivel nekem nem volt szükségem még alvásra, én is gond nélkül fentmaradhattam, és meghallgathattam. Három óra körül megszólaltam:
-Azt hiszem, én megyek. Még el akarok menni vadászni. Elég rég voltam. -mosolyogtam.
Mindenkitől elköszöntem, és elkezdtem szaladni. Két medve elfogyasztása után, indultam volna hazafelé, mikor egy hosszú feketehajú, vörös szemű vápír elállta az utam.
-Ki vagy te? -szűkitettem össze a szemem
-Milyen bátor ki ember vagy. -nevetett -Maria vagyok, és azért jöttem, hogy megigyalak.
-Csak rajta. -sziszegtem. Eldöntöttem, hogy meg fogom engedni neki. Elfordítottam a fejem, és arrébraktam a hajam, hogy beleharaphasson a nyakamba. Ő elvigyorodott, és éles metszőfogit a nyakamba vályta. Valamiért nem fájt, de teli tüdőből síkítottam, mert abban bíztam, hogy a Cullenék meghallják.Valószínű így történt, mert 1 percen belül, megjelent Jasper, és Edward majd a többiek, és közös erővel letépték rólam Mariát. Még láttam, hogy Maria bemenekül az erdőbe, és minden elsötétült.
Jasper szemszög:
Az iskolára készülődtünk, mikor hirtelen vérfagyasztó sikolyt hallottam. Azonnal felismertem Isabella Cullen sikolyát, ezért elkezdtem rohanni a sikoly irányába. Bizonyára, a többiek is hallották, mert a nyomoba eredtek. Edward hamar beért mellém, és eggyüt futottunk. Bella, az átváltoztatóm, régi szerelmem, vagyis annak a kezében volt, aki csak az erőm miatt kihasznált. Metszőfogait, Bella nyakába vájta, és a vérét szívta. Én és Edward gondolkozás nélkül ott termettünk, és letéptük róla szegény Mariat. Alice, Carlise és Esme Bellához rohantak, míg Én, Rosalie, és Edward, Mariaval verekedtünk. De Marlia gyors volt, és eltűnt az erdőben. Azonnal mi is odarohantunk, Alicékhez, és vártuk, hogy Carlsie elmondja az állapotát.
-Az átváltozás elkezdődött. -sóhajtott Carlise. Mi is felsóhajtottunk, és én a karomba kaptam Bellát, majd elkezdtem vele száguldani a Cullen házhoz. Érdekes, mert meg se rándult, olyan volt mindta csak aludna.
/1 nap mulva, Carlise szemszög:
Még mindig, nem mozdul ez a lány, olyan mintha semmit nem érezne. Ez nagyon különös, és nem értem. Lehet, hogy nem is fáj neki? Végülis még olyan vámpírt nem láttam átváltozni, akiben voltak vámpír dolgog. Nemsoká kiderül.
Bella szemszög:
Fáj. Nagyon fáj, és égek. Ismerős az érzés, és a multkor a korház miatt fogtam vissza a sikoltásom, most meg csak megszokásból. Vámpír leszek. A Cullenek, tényleg meghallották a sikolyom, és megmentettek. De a vámpírrá válástól már nem. Hirtelen, elkezdett visszahúzódni a fájdalom, és már örültem, hogy vége, szívem őrült tempóban kezdett verni, és ha lehetséges még több fájdalmat éreztem. Hirtelen a fájdalom megszünt, mintha elvágták volna. Szemeim kipattantak. Felültem ,de a szobában egy lélek sem volt. Egy lila- fehér szobában feküdtem. Volt egy fehér íróasztal, amin volt egy váza, és benne fehér rózsák. Lila szőnyeg volt, fehér kő, és a fal halványlila színben pompázott. Tetszett ez a szoba. Felálltam, és leszáguldottam a nappaliba. Mindenki ott volt, és a gondolataiba merült.
-Sziasztok. -mosolyogtam. Észrevettem, hogy sok mindent hallok, és a szaglásom is jobb mint az előtt. A látásról nem is beszélve.
Mindenki rámkapta a szemét és csak tátogni tudtak.
-Szellemet láttok? -tudakoltam
Carlise ocsúdott fel legelősször és megszólalt:
-Bella, még nem telt le a három nap, csak 1.
-És ez azért baj mert?? -kiváncsiskodtam
-Mert az átváltozás 3 napig tart. -motygta Jasper
Nagyot sóhajtottam, és kérdezés nélkül, leültem Alice mellé a kanapéra.
-Jasper mért nézel úgy rám, mintha a világ 8. csodája lennék? -tudakoltam vidáman
-Azért, mert még ilyen újszülöttet soha nem láttam. Nyugott vagy, és vidám
-Ühümm.. Határozottan.
Jasper sóhajtott, mert belátta, hogy nem fogok reagálni.
-És mikor mehetek emberek közé? Mikor lesz nem vörös a szemem? Mikor mehetek vásárolni? Haza mehetek, vagy itt kell maradnom? Most el kell költöznöm? -hadartam el egy szuszra.
-Majd meglátjuk, hogy reagálsz az emberek közelségére, kb 3-4 hónap, Erre is az 1. válasz vonatkozik, Te döntesz, Ha velünk maradsz mindannyian elköltözünk.
-De miattam nem.. -kezdtem de Alice közbevágott
-De miattad igen, mert mindenki megkedvelt, és családtag vagy, már a neved alapján is. -mosolygott mire én nagyot sóhajtottam.
Hirtelen bugrott egy kép, ahol Canadában vagyunk, nekem aranybarna szemem van, és Edwardal egymás kezét fogjuk. Sétálunk. Letérdel elém, és megkéri a kezem, mire én visítva ugrok a nyakába, és vagy 100x elondom neki, hogy igen, igen, igen. A kép megszakadt.
-Bella jól vagy? Már vagy 5 perce szólongatunk. -mondta Esme
-Nem tudom, láttam egy képet.. Canadáról.. meg.. -elharaptam a mondatot
Alice felugrott és elkezdett ugrálni, és ezt hajtogatta: "Bellának látomása volt"
Vajon mi történt-hallottam Edward hangját
-Én se tudom.. -fordultam Edwardhoz.
-Hallottad? -kerekedett ki a szeme.
-Mit? Megkérdezted, hogy vajon mi történt. Mi ebbe az érdekes?
-Bella, azt csak gondolatba mondtam.
"Bella gondolatolvasó" -hajtogatta tovább a csöpp kis manó.
Alice, csak nem adta fel.
-De oda ülsz és kész! -monda határozottan. Meg sem várta válaszom megfogta a csuklómat, és el kezdett ráncigálni az asztalukhoz.
-De Alice.. -próbáltam, de ő meg sem hallotta. Már ott is voltunk az asztalnál, és ő lenyomott egy székre.
-Öhmm.. Sziasztok.. Én Isabella Cullen vagyok, de csak Bella, és nem akarok zavarni, de Alice, szó szerint iderángatott. -mosolyogtam
-Nem zavarsz. -nevette Alice
-Hát lehet, hogy téged nem de mint látod, nem csak te ülsz az asztalnál. -mondtam feléfordulva, és akkor jöttem rá, hogy feledtem a nyakamon, a vámpír harapásnyomot. Gyorsan odakaptam a kezem, és végignéztem a társaságon. Mindenki megrökönyödve nézett rám, kikerekedett szemekkel.
-Átjössz hozzánk délután. -jelentette ki a szőke lány
-Ez most már ki van jelentve, ha jól sejtem. -sóhajtottam -Ha már azt láttátok, lássátok ezt is. -morogtam, és könyékig felhúztem a ruhámat, hogy megmutassam a csuklómon lévő, másik harapásnyomot. Mindenki csak tátogott.
-Nyugi, nektek elmondom, ti nem néztek majd őrültnek, mivel ti is vámpírok vagytok. -suttogtam nagyon halkan, mert tudtam meghallják.
-Huh.. Bella te nem eszel? -kiváncsiskodott a szőke srác
-Nem, ne szokásom.. De a neveteket, ha szabad tudnom.. -kezdtem de Alice pörgött
-Ő Edward, Jasper, Rosalie, Emett és én. -mosolygott Alice és minden névnél rámutatott valakire.
-Örvendek. -mosolyogtam, és mindenki visszamosolygott, még Rose is.
Rose visszamosolygása, nem csak engem lepett meg, minteki hitetlenkedve nézett rá.
Ebéd után, még elmentem a maradék 2 órámra, majd hazamentem, összekészültem, és vártam, hogy Alice megjöjjön.
3-ra meg is érkezett, és elindultunk a Cullen ház felé. Nem messze laktak tőlem, ők is az erdőben, ezért 5 perc alatt odaértünk. Mikor bementünk, 7 arany szempárral találtam szemben magam.
-Hallgatunk. -mondta Edward
-Oké.. Három éve történt. Abban az évben, minden apróságért nagyon dühös lettem. Most is egy kis apróság volt az egész. Port Angelesbe történt, ott laktam a nevelő szüleimmel. Dühös lettem a szüleimre, és kirohantam az utcákra. Éjfél táj volt az idő. Betévedtem egy üres, sötét sikátorba. Amikor megláttam, azt a vörös szemű fenevadat, tudtam, hogy futni kellene, de avval is tisztába voltam, hogy utolérne. Ezért közelebb mentem, nem is tudom mi késztetett rá. 13 éves voltam. A Nomád vámpírnak se kellett több rámurott. Beleharapott a nyakamba, majd a csuklómba, és nekivágott párszor valaminek, de már nem tudtam beazonosítani. Ekkor megjelent, egy vörös hajú, macska szerű vámpírnő, aranybaran szeme volt. Késöbb kiderült, hogy a neve Victoria. Letépte rólam, széttépte, elégedte, és odatérdel hozzám. Elmondta, hogy ő vámpír, és megkérdezte a nevem. Nem tudtam elmondani, égtem. Hirtelen, odahajolt, és elkezdte szívni a sebeim. Mint késöbb kiderül, kiszívta a mérget. De maradt a véremben, annyi, hogy közelebb állok a vámpírokhoz, és az emberekhez. Nem annyira mint a teljes vámpírok, de gyors vagyok, erős, jó a a szaglásom, és a hallásom. Van egy különleges erőm is.. Tudom uralni a 4 elemet. Miután, kikerültem az intenzívről, nyomoztam a vámpírok után, és találtam egy csomó dolgot. Aztán tavaj, meghaltak a szüleim, én meg egyedül maradtam.. -meséltem el a történetem.
-Bámulatos.. -motyogta a szőke férfi
-Szerintem nem.. -morogtam
-Ohh.. Sajnálom. Én Carlise vagyok, Ő meg a feleségem Esme- mosolygott
-Örvendek. Én Isabella Cullen vagyok, de szólítsanak, nyugottan Bellának. -mosolyogtam
-Minket meg tegezz kérlek. -mosolygott Esme
-Rendben. -mondtam -Rólam egyébként azt kell tudni, hogy én is csillogok a napfényben, emberi ételen kivűl vért is kell innom, de főleg vért mint ételt. Két hetente úgy 6 órát alszom, többre nincs szükségem.
-Akkor gyorsan tudsz futni, erős vagy, uralod a 4 elemet, kell neked vér és étel, és nem kell sokat aludnod? -kérdezte Carlise.
-Pontosan. -mosolyogtam
-Milyen a természeted? -kérdezte Edward
-Pattogok, és mindenkit fel tudok vidítani, egyfolytába mosolygok, optimista vagyok -vigyorogtam
-Akkor Alice emberére akadt. -mosolygott Carlise
-De evvel eggyüt, imádok poénkodni, és mindenért magamat hibáztatom. -mondtam -Mellesleg, szeretek tanulni, és mindenkit tudok szeretni, áttudom érezni mások érzéseit. -sóhajtottam
-Na, akkor mindenkinek megvan az embere benned. Én pattogós vagyok, a poénkodás Emett asztala, Edward, magát hibáztatja mindenért, a tudásszomj, Carlsie természete, míg Esme mindenkit szeret, Jasper szó szerint átérzi az érzéseket. -mosolygott Alice
Bocsi, hogy ez is rövid lett :/
Ma jönnek az új diákok. Mindenki róluk beszél. Kiváncsi vagyok, milyenek. Azt mondják, gyönörűek, és csodálatosak. Vajon kedvesek is? Ki tudja. Azt senki sem tudja, mi a vezeték nevük, nem értem mért, azt mindig tudni szokták. Főleg a pletykafészkek segítségével, Jassica, és Molly a csicsegő kismadár szerepét választották. Nekem Nikiék mondták, el, akik mellesleg ikertestvérek. Te jó isten! Már 7 óra elmúlt, és én még mindig az ágyban fekszek. -erre a gondolatra kipattantak a szemeim, és gyorsan öltözni kezdem. Egy barna hosszú újjú pólónál, és egy fekete kopottas farmernél döntöttem. Nem szerettem a figyelem középpontjába lenni Niki és Ashely annál inkább. Megint elmerengtem! -róttam meg magam és már fésültem is ki gubancos, derékig érő, göndör hajamat. Miután kész voltam, már rohantam is le a nappaliba. Nem reggeliztem, csak kirohantam az ajtón, be a garázsba és felpattantam a motoromra. Már száguldottam is a kis úton. Tíz perc alatt ott is voltam a sulinál, mivel minden a főúton volt összezsúfolva.
Gyorsan beparkoltam egy ezüstszínű VolvoC30-as mellé és rohantam is irodalomra. Irodalmon egyedül ültem. Vagyis eddig egyedül ültem. Most a padomban, egy hollófekete hajú alacsony lány ült.
-Szia. -mosolyogtam szélesen, amit ő is viszonzott
-Szia.
-Én Isabella Cullen vagyok. Te meg biztos, az egyik új diák vagy... -elakadtam, mert a nevét még nem mondta meg.
-Alice Cullen. Én is Cullen vagyok. -mosolygott, de a szemében fura fény csillant amit nem tudtam hova tenni.
-Szeretsz vásárolni? -kérdeztem
-Persze, agyon, ez nálam alapvető. Te? -kérdezte
-Én is szeretek. -vigyorogtam
-Délután eljössz velem? -nézett rám boci szemekkel
-Ezt nem kell így kérni Alice, ez alapvető. -mosolyogtam
-Akkoe hova mennyek érted? -csillant fel a szeme
-Az edő közepén lakom. Van egy földes út, a Forksi határ elött nem messze, és ott. Csak jössz egyenesen, és megtalálod. -mosolyogtam -3-kor jó?
-Persze, ott leszek. Ha mégsem felhívlak.. -mondta
Elmosolyodtam és leírtam a teleonszámomat egy papírra.
Tovább nem bezsélgethettünk, mert becsöngettek, és bejött a tanár. Mr. Wolf, nem tudott nekem újat tanítani, mivel én ezt az előző sulimba, még év elején tanultam. Nem is figyeltem. Mikor kicsöngettek, Alice megszólalt:
-Van kedved velem és a testvéreimmel ebédelni? -kérdezte
-Hát.. Nem is tudom, nem zavarnék? -kérdeztem
-Dehogy, azért hívtalak! -mosolygott
-Hát jó. -mondtam beleegyezően
-Milyen órád lesz? -kérdezte
-Matek- sóhajtottam
-Nekem rajz. Meg tudod mutatni hol van a terem? -kérdezte
-Örömmel. -mondtam és elvezettem a rajz terem felé.
Megköszönte, és elment. Összefutottam, Ashleyel és Nikivel.
-Sziasztok. -mosolyogtam, rájuk. Az ikreknek nagyon gonterhelt volt az arca.
-Bella mi.. -kezdte Niki
-elköltözünk. -folytatta Ashley
-Csak azért jöttünk suliba..
-Hogy tőled elköszönjünk.
-Hiányozni fogsz..
-Nagyon
-Sajnáljuk..
-Tényleg
-Remélem jól foglyátok érezni magatokat. -mosolyogtam szelíden
-Köszönjük. -motyogták és a nyakamba vetették magukat, mire felnevettem
-Nekünk mennünk kell. -sóhajtották, még egy utolsó búcsút intettek, és már el is tűntek. Elmentek. Nagyot sóhajtottam. Szomorú voltam, de elindultam matekre. Ezen az órán Ashleyel voltam, vagyis lettem volna, de most Ashley helyén egy bronzvörös hajú, nyúlánk fiú ült. Odamentem, és leültem mellé.
-Szia. -mondta
-Szia. -mosolyogtam -Én Isabella Cullen vagyok, ha jól sejtem te vagy Alicen kívűl az egyik új diák. -mondtam
-Igen, én Edward Cullen vagyok.
-Érdekes.. -motyogtam
-Mi? -kérdezett vissza
-Az, hogy én életem során még egy Cullenel sem találkoztam. -sóhajtottam
Elmosolyodott, és ő is sóhajtott eggyet. Megmerevedett. Arany íriszei, hirtelen feketévé váltak, és vadálati fény csillogott benne. Nem féltem tőle. Hirtelen jött a felismerés. Vámpír volt. Még régen találkoztam vámpírokkal. Ennek a találkozásnak nyomait, még mindig hordom a csuklómon, meg a nyakamon. Nem foglalkoztatott, nagyon, hogy mi ő csak segíteni akartam, mert tudtam neki most szörnyű érzés.
-Sajnálom. -motyogtam és annyira kihúzódtam amennyire lehet. Hirtelen rámkapta a fejét, de nem szentelt neki nagyobb figyelmet.
Amikor kicsöngettek, akkor felpattant, és már ott se volt. Nagyot sóhajtottam. Eldöntöttem, hogy nem ülök velük ebédnél, és kész. Ha vámpírok akkor lehet, hogy problémát jelenthetek nekik. Amúgy is csak Alice akarta. Majd vásárlás közben közlöm vele, hogy tudom, hogy vámpír.
A következő óráim csendben, és lassan teltek. Aztán jött az ebéd.. Amikor beléptem, csak egy üveg limonádét vettem, és leültem a hármunk asztalához, ahol már csak én helyezkedtem el. Üres tekintettel meredtem magam elé, mikor bekúszott a képbe egy dühös manó, Alice.
-Nem úgy volt, hogy hozzánk ülsz? -puffogott
-De, de úgy gondolom, hogy van egy probléma, amit majd a vásárláson megosztok veletek, és ne értsd majd férre, nem azért nem ülök oda amit te gondolsz, hanem miattatok.
-Remélem tisztában vagy vele, hogy ez érthetetlen volt számomra. -morogta az orra alatt, és furcsálhatta, hogy hallom, mivel felkapta a fejét válaszomra:
-Igen határozottan tisztában vagyok vele. -nevettem
-Hallottad? -rökönyödött meg
-Jó a fülem. -mosolyogtam
Bocsi, hogy rövid, de nem tudok mit csinálni, ennyi jött egyszerre :)
Sziasztok. Drágáim, olvasás közben kipattant egy töri a fejemből. Mivel ezen kívűl, most csak 1 blogot írok, remélhetőleg lesz időm. De mivel egyre nehezebb a suli, ezért a heti 1-2 frisst tudok megígérni minden héten (egy blogon fejenként) :) Történet:
Carlisenak, átváltozása után született egy testvére, akiről nem tudott, és családot alapított. A Cullen család Forlksba költözik, és találkoznak Carlise Cullen leszármazotjával, Isabella Cullenel. Már az elején furcsa, a közös vezetéknév, de aztán előkerülnek, a régi családi "erekjék" és minden kiderül. Bella, természete kissé hasonlít Alicére, pattogós, és vidám, szeret beszélni. Majd meglátjuk mi sül ki ebből..
