4. Canada

Sziasztok!

Most én Alicy jelentkezek a 4. fejivel. Hát szerintem rövid lett de ma ennyire futotta :) A következő fejit Rose hozza. Komikat!!! PLS

(Bella szemszöge)

Elég fura volt hangokat hallani a fejembe, és a hangokhoz néha még képek is társultak. Mindenkinek más hangulatú volt a gondolatata, mintha a személyiségét tükrözte volna. Carlisle nyugodt, Esme szeretettet teljes gondolatait szerettem hallgatni. Viszont annál kevésbé Emmett fantáziálását a feleségével töltött estéről. A hideg futkosott a hátamon. Jasper éppen azon gondolkozott, hogy mikor gyakoroljunk a képességével. Jah, igen elfelejtettem említeni, hogy már Jazz képessége is az enyém. Sokkal, de sokkal szörnyűbb mint Edwardé. Most is itt vagyok az erőbe, távol a sok érzéstől, ami már szinte megőrjít. Így megy minden nap, ami óta a Cullen családdal élek. Vagyis csak képletesen, mert a saját házamba lakom. De már nem sokáig, mert ma délután szavazzuk meg, hogy hova költözzünk. Van egy olyan érzésem, hogy Canada lesz a befutó, de ettől a gondolattól furcsa bizsergés járja át a testem. A látomásom képei akaratlanul is beférkőztek az agyamba. Ez lenne a jövőm? Edward oldalán? Én? De hát én nem érdemlek meg egy ilyen csodálatos ember vagyis vámpírt. Ez az egész helyzet olyan zavaros.

A szél felerősödött és felém sodorta a törpe vámpírlány szagát. Alice volt az akivel a legjobban kijöttem. Ha rövid fekete hajam lenné akkor akár az ikertestvére is lehetnék. Mosolyogva lépett ki a fenyőfák közül majd oda táncolt mellém és lehuppant a földre.

- Nem sokára Carlisle és családi gyűlést tartunk - mesélte csilingelő hangján. Abban a pillanatban a fák ágai közül kisütött a nap és a bőröm eszeveszett csillogásba kezdett, ahogy Alicé is. Szememet becsuktam és úgy élveztem a napsütés varázsát. Persze a kis energia bomba már szinte tűkön ült mellettem. Egy ördögien nagyszerű terv fogalmazódott meg a fejembe.

- Versenyezzünk - pattantam fel a helyemről és a Cullen ház felé vettem az irányt. Alice még utánam kiáltott valami olyasmit, hogy ezt még nagyon megbánom de csak nevettem rajta. Hamar oda értem a hatalmas villa küszöbére és kopogás nélkül nyitottam be, hiszen én már jól ismert család tag vagyok. A fiúk a Tv előtt néztek valami foci meccset néztek. Em tegnap direkt idegesített a gondolataival, ezért ma ideje volt vissza vágni.

- A Boston nyer 4:2- re - mondtam neki mosolyogva, mind ketten gyilkos pillantással fordult felém. Edward viszont csak jót kuncogott, és rám kacsintott. Ha dobogna a szívem most biztos kiugrana a helyéről.

- Köszi húgi, ezt gondolom Alicetől tanultad - mondta bosszúsan és durcásan vissza fordult a TV felé én pedig az újdonsült anyukám keresésére indultam.

Esme az étkezőben tisztította az asztal, ahol gondolom a gyűlést fogjuk tartani. Oda suhantam mellé majd egy cuppanós puszit nyomtam az arcára és én is a kezembe vettem egy rongyot. Egyszerre hallottam meg a Mercédesz és Alice lábai hangját. Két ajtócsapódás jelezte,hogy mindenki hazaérkezett. Carlisle boldogan köszöntött mindenkit majd egy csókkal üdvözölte feleségét. Olyan jó volt őket ilyen boldogan látni. Alig pár perc múlva mindenki a már mindenki az asztalnál ült. Én Edward és Alice mellett foglaltam helyett és magamon éreztem az előbbi perzselő pillantását.

- Gondolom, hogy tudjátok, hogy el kell hagynunk a várost hiszen Bellát bárki bármikor felismerheti - bólintottunk - Szerintetek hova költözzünk?

- Mit szólnátok ahhoz a Torontó melletti kisvároshoz Canadában? Utoljára 80-van éve jártunk ott szerintem tökéletesen megfelelne - vetette fel Alice, majd egy harmindkétfogas vigyorban részesített. Halát adok az égnek vámpír vagyok és nem tudok rákvörösre színeződni. Zavartan lehajtottam a fejem.

- Akkor szavazzunk. Esme? - fordult felénk Carlisle.

- Nekem megfelel.

- Emmet?

- Én benne vagyok - vigyorgott kajául Em.

- Rosalie? - a szőke szépség egy pillanatra felénk fordult majd vállat vont és tovább reszelgette a körmeit.

- Jasper?

- Természetesen igen.

- Alicet meg se kell kérdeznem - mosolygott rá halványan - Bella?

- Még úgyse jártam Amerika határain kívül - válaszoltam könnyedén. Tehát a megérzéseim még mindig jók.

- Edward?

- Igen.

- Akkor irány Canada - jelentette ki majd mindenki pakolni ment.

Edward szemszöge

A szobámat dobozok lepték el. Egyszerűen nem megy a pakolás. A cd-im mellé nem rakhatok könyveket mert a kemény fedésűek össze karcolhatják őket. A pakolásomból egy halk kopogás szakított ki.

- Szabad- kiállottam ki mire Bella aprócska feje jelent meg előttem. Valami furcsa boldog érzés kerített hatalmába amint megláttam. Alsó ajkába harapott, hogy visszatartsa a nevetését a szobám láttán. Ilyenkor olyan volt mint egy földre szállt angyal. Gyönyörű és tökéletes.

- Segítsek? - kérdezte még mindig kuncogva.

- Nem szép dolog másokat kinevetni - dorgáltam meg játékosan - de örülnék ha segítenél.

- Oké hol kezdjem?

- A gardróbból kihoznád azokat amik nagy kupacba vannak rakva?

- Férfiak - dünnyögte miközben elveszett a hatalmas szekrénybe. Istenem ilyen nőt nem lehet találni minden sarkon. Azok a gyönyörű immár arany barna szemek szinte magukba szippantanak amint meglátom Őt. Miközben a cd-imet pakolásztam össze meg is is jelent egy hatalmas ruha tömeg mögé rejtve arcát. Aztán hirtelen elbotlott az egyik dobozba és a ruha kupaccal együtt az ölembe kötött ki.

- Bocsáss meg, sajnálom... - kezdett volna bocsánatot kérni, de amikor felnézett az arcunk túlságosan is közel volt egymáshoz